Non-stop Velence - 1. rész

Ha február, akkor Velence és a karnevál forgataga. Ez már legalább olyan népszerű eseménnyé nőtte ki magát itthon is, akár decemberben az adventi vásárok. Én a 18. születésnapomra kaptam ajándékba az első kirándulásomat oda, és bár már akkor is lenyűgözött a hely hangulata, be kell vallanom, elég felkészületlenül indultam útnak.

Hibáimból tanulva javaslom, hogy mielőtt csak úgy hirtelen nekiugranánk, alaposan tájékozódjunk a lehetőségeinkről, akár egy úgynevezett non-stop utazásról, (amin én is részt vettem), akár több napos buszos kiruccanásról beszélünk. A non-stop (azaz szállás nélküli, buszon éjszakázós) utazások előnye, ahogy a neve is mutatja, hogy a legrövidebb idő alatt a lehető legtöbbet nyújtja azok számára, akik idő-, vagy -valljuk be őszintén- pénz hiányában szeretnének „kóstolót” kapni a lagúnák városából. Helyünket lefoglalhatjuk kuponos oldalakon kedvezőbb ajánlatok reményében, vagy magánál az utazási irodánál. Minden eshetőségben nagyon fontos, hogy megfontoltan válasszuk az egyik vagy másik utaztató között, és már az utazás lefoglalása előtt tisztában legyünk azzal, hogy mit kapunk a pénzünkért cserébe, (pl.: mit tartalmaz a befizetett összeg). Nyilvánvaló - legalábbis szerintem- hogy manapság 10-12 ezer forintért nem külön alvófülkés járművel utazunk majd, és nem vár minket terülj-terülj asztalkám a Szent Márk tér közepén. Ez nem az iroda hibája, nem a kuponos cég hibája, ennyi pénzből ennyit lehet kihozni. Velencébe érve legtöbbször charter hajóval szokták megszervezni a bejutást Punte Sabbioni kikötőjéből, de már találni olyan irodát is, akik a vonatot részesítk előnyben. Így azoknak sem kell lemondaniuk a vizek városáról, akik esetleg tengeribetegségtől szenvednek. A vonatok ráadásul valamivel kevesebb idő alatt futnak be, San Dona di Piave állomásról, mint a hajók, de sajnos a Szent Márk térhez képest a szigetnek teljesen a másik oldalán tesznek le (Santa Lucia vasútállomás). Az egész napos séta és a tömegben totyogás után a sötétben, a nappal is nehezen átlátható utcákon borzasztóan könnyű eltévedni még akkor is ha frekventált helyek közelében vagyunk, pláne ha a kettő között. Ha korábban sosem jártunk Velencében és nem ismerjük ki jól magunkat, a visszajutás szempontjából szerencsésebb ha olyan tour operatort választunk, aki hajóval visz- és hoz minket Velencében. A találkozó időhöz képest az idegenvezető jellemzően 15-20 percig köteles ránk várakozni, (az utazási szerződésünkben leírtak alapján) de ha tudjuk a telefonszámát, ő tud segíteni nekünk jó irányt venni, és kicsit késleltetni az indulást, vagy egyéb megoldást keresni, ha kell. A lényeg, hogy tudassuk vele merre járunk! Tájékozódásunkat a napközbeni bóklászásunk folyamán is nagyban segíthetik, a kihelyezett utcatáblák, amik a Szent Márk tér, és a Rialto híd között helyezkednek el. Ha a Rialto híd felé szeretnénk menni, akkor nincs más dolgunk, mint követni a lenti képen látható „per Rialto”, ha pedig a Szent Márk tér felé, akkor a „per San Marco” táblát. A toilett és Wc feliratokkal viszont vigyázzunk, mert a nyílvános illemhelyek változékonyabbak, mint az épített látványosságok, és ezek a jelzések sokszor nem vezetnek sehová.

A máig kuriózumnak számító Velence, ahogy nevezni szokták a „lagúnák városa” télen-nyáron temérdek turistát vonz, azonban a tömeg karnevál idején eléri a csúcspontját, azaz: szó szerint mozdulni sem lehet. A Sóhajok hídjával párhuzamos hídon- ami a legmegfelelőbb hely fotók/szelfik készítéséhez – a hömpölygő tömeg egymást tapossa az átkelésért, vagy egy-egy kattintásért. A szűk utcában rendőrök biztosítják a biztonságos haladást. Nem mondanám, hogy nyáron sokkal jobb lenne a helyzet, és persze mindenki döntse el maga, de azok számára, akiket inkább maga a város mintsem a színes maszkok hoznak lázba, azt javaslom válasszanak más időpontot Velencéhez. Nyáron, az évek óta szintén divatos „csobbanásos” utak széles választékában is találhatunk olyan utat, ami lehetővé tesz egy velencei városnézést.

AJÁNLÓ!

TOP 10 Velence: Tavalyi évben kaptam ezt a remek kis könyvvet, a Top 10 utikönyvek sorozat témába vágó részét. Ránézésre (bár meghatódtam a férjem figyelmességén) nem vártam tőle többet, mint szimpla felsorolásokat. Később rájöttem, hogy egy - vagy maximum három napos tartózkodáshoz nem is kell több. A könyv pont azt nyújtja olvasóinak, amit mutat, se több se kevesebbet. Bemutatja a város legfőbb látnivalóit, elkalauzol a szállások és vendéglátóhelyek között, valamint közöl néhány érdekességet is. Ami nekem különösen tetszett, -ami sajnos nem sok utikönyvről mondható el- hogy van benne egy kicsi szótár is, kiejtési útmutatóval. Ez utóbbi szinte elkerülhetetlen a tökéletes kikapcsolódáshoz, főleg, mert hiába vált évek óta megszokottá a turisták nagy létszámú jelenléte a boltosok, vendéglátósok még mindig elolvadnak, ha legalább köszönni és megköszönni megtanulunk az anyanyelvükön. Kötelező jelleggel tartalmaz tovább kihajtható térképet a kis szigetcsoportról, a vaporetto vonalakról és magáról a városról is.

Ha van tapasztalatotok non-stop vagy több napos szervezett utazással, vagy Velencével kapcsolatban írjátok meg kommentben!

#velence #karnevál #olaszország #utazás #buszos